Az első összefoglaló mű amely a ginkgo gyógyhatásával foglalkozik, Li Si-csen 1596-ban megjelent Gyógyszereskönyv-e (Pan Cao Kang Mu) volt.

Ebben a nagy kínai orvos és gyógyszerész összegezte az addig megjelent több száz orvosi munkában leírt eredményeket, kiegészítve azokat saját kutatásaival.

A Gyógyszereskönyv a ginkgo kivonatot az étvágygerjesztők, emésztési zavart javítók, központi idegrendszert serkentők közé sorolja.

Külsőleg a hályog kezelésére javasolja.

A többezer éves tibeti hagyományos gyógyításról az első összefoglaló közlés hazánkfiától Körösi Csoma Sándortól származik.

Az akkori idők egyik híres tibeti orvosa Szangje Puncong láma mondta tollba az alapvető tibeti orvosi munka a -Négy Gyökér- (Gyü-si) egyes részeit, melyet Körösi Csoma angol nyelvű könyvében adott ki 1835-ben.

A ginkgoról leírja, hogy összehúzó (adstringes) gyógyszer, a légzőszervi panaszoknál, vérhas, emésztési zavarok és a szédülés elleni orvosságok alkatrészeként használták.